Hipertóniával járó jogkategória. Noonan-szindróma
Ezek a betegség általános leírását adják, és nem szükségszerűen jelzik a betegség valamennyi olyan jellemzőjét, amely a betegség esetenkénti klinikai diagnózisának felállításához szükséges. Rendszerint a felsorolt vizsgálatok közül egyetlen is elegendő az eset hipertóniával járó jogkategória.
Ha a laboratóriumi megerősítéshez módszerek kombinációja szükséges, ezt külön jelzik. A laboratóriumi vizsgálat céljából gyűjtendő minta típusa kizárólag akkor kerül meghatározásra, ha csak bizonyos mintatípusokat tekintenek jellemzőnek a diagnózis megerősítése céljából. Bizonyos elismert kivételes esetekben szerepelnek a valószínűsíthető esetek laboratóriumi kritériumai is.
Ezek a laboratóriumi kritériumok egy listából állnak, amely olyan laboratóriumi módszereket sorol fel, amelyek felhasználhatók a megbetegedés diagnózisának alátámasztására, de nem megerősítő jellegűek. Valamely személy akkor tekinthető megerősített esettel epidemiológiai kapcsolatban állónak, ha a fertőzés láncának legalább egy esetét laboratóriumilag megerősítik.
Faeco-orális vagy légúti járvány esetén a fertőzési láncot nem szükséges azonosítani ahhoz, hogy az esetet a járvánnyal epidemiológiai kapcsolatban állónak tekintsék. Az epidemiológiai kapcsolat felmérésének elősegítésére a kiegészítő információk között szerepelnek a betegségek lappangási idejére vonatkozó adatok.
Pszichoszociális elhanyagolás, szülő pszichiátriai problémái Forrás: Morris-Morris nyomán.
Rendszerint olyan eset, amely megfelel az esetdefinícióban ismertetett klinikai kritériumoknak, de a hipertóniával járó jogkategória forgó betegség diagnózisát nem bizonyították epidemiológiai vagy laboratóriumi módszerrel.
A gyanúsnak minősített eset definíciójára nagy szenzitivitás és alacsony specificitás jellemző. Lehetővé teszi a legtöbb eset kimutatását, de e kategóriába belekerül néhány téves hamis pozitív diagnózis is.
Diagnózis[ szerkesztés ] Annak ellenére, hogy azonosítottak tizennégy gént, amely a tüneteket kiváltja, a Noonan-szindróma diagnózisa még mindig elsősorban klinikai jellemzőkön alapul.
Rendszerint olyan eset, amelynél jelen vannak az esetdefinícióban ismertetett klinikai kritériumok és az epidemiológiai kapcsolat. A valószínűsíthető eseteknél csak bizonyos betegségekre írnak elő laboratóriumi vizsgálatokat. A megerősített eseteket laboratóriumi vizsgálattal megerősítették, és betegségtől függően meg kell vagy nem kell hogy megfeleljenek az esetdefinícióban ismertetett klinikai kritériumoknak. Egy eset megerősítettként való definíciójára erős specificitás és kisebb szenzitivitás jellemző; ezért a felismert esetek legtöbbje valódi eset, habár néhány esetet nem tudnak kimutatni.
Egyes betegségek klinikai kritériumai nem utalnak arra a tényre, hogy megerősített esetként a tünetmentes esetek is számba vehetők például hepatitis A, B a ccc hipertónia betegségei C, campylobacteriosis, szalmonellózispedig ezek az esetek közegészségügyi szempontból és nemzeti szinten lényegesek lehetnek. A megerősített esetek az alábbiakban felsorolt három alkategória egyikébe tartoznak.
Az adatok elemzésekor — az esetre vonatkozóan összegyűjtött jellemzőket felhasználva — az eseteket besorolják egy alkategóriába.
Megjegyzés: Néhány felügyelet alatt álló elváltozás esetében az esetdefiníciók szerkezete nem követi az esetdefiníció tipikus szerkezetét, például a Creutzfeldt—Jakob-betegség CJDvalamint az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések és az antimikrobiális rezisztencia esetében.
